Grangiák
A ciszterci kolostorok majorságai, azaz a grangiák a tájátalakító tevékenységük karakteres elemei, ám Magyarországot, illetve a tágabb régiót is tekintve csekélyebb a jelentőségük. Nem csupán arról van szó, hogy okleveles forrásokkal alig adatolhatók, és számuk inkább elmarad a nyugat-európai átlagtól, hanem úgy tűnik, hogy az ilyen birtokok mérete is jóval szerényebb.46 A borsmonostori apátság birtokai között először III. Ince pápa oklevele említ grangiákat 1209-ben.47 A pápai oklevelekben szereplő, hasonló jellegű említésekkel kapcsolatban Christoph Sonnlechner fogalmazott meg forráskrití- kai észrevételt, miszerint egyes esetekben a településnevek grangia-ként történő szerepeltetésének nem volt valós alapja, hanem a szóhasználat csupán a ciszterciek jól ismert birtokszervezési elvéből indult ki, miszerint a centrális fekvésű birtokok többnyire grangiák. Sonnlechner Zwettl példájára hivatkozva figyelemre int.48
Peresznye és Kedhely esetében nem áll rendelkezésre olyan okleveles forrás, amely megerősítené a pápai oklevél információját, azonban Ukas-sal (ma: Füles), valamint – a pápai oklevélben még nem szereplő, hanem majd csak II. András 1225-ös megerősítő oklevelében említett Zumuld-dal (ma: Szomód, Komárom m.) kapcsolatban igen.49
A ma már nem létező Ukas helynévvel,50 illetve egykori területével az oklevelek alapján két további – a 13-15. század folyamán gyakrabban említett, és ugyanakkor máig továbbélő – helynév, Füles, illetve Malomháza hozható összefüggésbe. Fránek és Kovács egyaránt kizárják, hogy az Árpád-kori Ukas csak a mai Fülessel (Nikitsch), vagy csak a mai Malomházával lenne azonos, és amellett érvelnek, hogy területe eredetileg kiterjedt a már 1225-ben is említett patak 51 mindkét partjára. így egyik fele a mai Malomháza részén, másik fele a mai Füles oldalán feküdt. 1360-ban Ukas és Malomháza világosan elkülönül, közöttük híd van.52 Malomháza neve az eredeti német Mönch-hof előtagjának torzulásával, illetve utótagjának magyarra fordításával jött létre 53 – az eredeti helynév is tehát egy kolostori majorságot jelölhet. Kovács szerint Malomháza/Mönchhof úgy létesült, hogy a szerzetesek „kiszorultak” az ukasi határból, és a patak másik oldalán hoztak létre gazdasági udvart.54 Bár Malomháza első említése viszonylag késői (1360, Mu- nichoff), ez a narratív elgondolás kevéssé tűnik valószínű-nek, ha meggondoljuk, hogy a majorsági földek a kezdetektől fogva marginális topográfiai helyzetűek lehettek, majd ez fokozatosan a két külön elnevezés használatában is határozottabban érvényre kerülhetett az eredeti Ukas helyett. Ennek látszólag egyetlen forráshely mond ellent: 1411-ben kivételesen Ukech vulgo Monahhaza szerepel.55 Ebben az oklevélben azonban a kolostor birtokáról van szó, és kézen-fekvőnek tűnik, hogy a névkapcsolással a településtörténeti változás okozta toponímiai ellentmondást kívánták feloldani, ami korábbi és későbbi okleveles adatok között feszült, hiszen eddigre már az eredeti településjellegben való különbség is eltűnni látszott, amennyiben a majorsági rész is önálló faluvá fejlődött (erre az első biztos adat szintén 15- századi),56
Szomód (Zumuld, Sumuld, Sumulch) esetében az oklevél szövege egészen kivételesen a pontosabb topográfiai azonosításhoz is segítséget nyújt,57 Eszerint a grangiát egy malomhely, illetve gyümölcsös szomszédságában, a tatai apátság grangiája mellett, vagyis Szomód (feltételezhetően a maival egyező) faluhelyétől délre, a tatai határ mentén létesítették.58 Röviddel ezután azonban Bors ispán eladta a birtokot (és még két másikat) Csák nembeli Pósnak, melyekért máshol kárpótolta a monostort,59 s Szomódot 1269-ben valóban már Pós fia Ugrin, valamint a majki prépost birtokolta.60 A prépostságot 1235 előtt alapították,61 valószínű ezért, hogy szinte rögtön saját új alapításuknak adományozták a grangiát, amelyen eredetileg a ciszterciek építkeztek. 1327-ben Kacsik (Kacsics) nembeli Szécsenyi Frank fia Farkas fiai osztoztak itteni részükön, majd 1349-ben a majki premontreiek birtokrészét említik ismételten. 1364- ben már Kont Miklós nádoré,62 1459-ben pedig a tatai vár tartozéka több településsel, melyeken említenek halastavat és malmokat is.63 Az esztergomi szandzsák 1570-es összeírása szerint puszta volt, melynek 350 akcse jövedelme tizedből és legeltetési adóból származott,64 határán valószínűleg a tatai jobbágyok gazdálkodtak. Bél Mátyás leírása alapján „egy szép halastó van alatta (t.i. a falu alatt), a föld alatti csövek és más romok azt mutatják, hogy ez Corvin Mátyás alatt létesült. Északnyugatra a halastó fölött, az útnál, amely Szőnybe vezet, balról romokkal tűnnek fel egyes földek, a lakosok azt mondják, hogy itt volt Salamonnak, Magyarország királyának a vára, s ezért a földet a mieink mindmáig is Salamon földének nevezik.’’65 Fényes Elek ugyancsak említi, hogy tava egy malmot hajt.66 Ezt a továbbra is urasági tulajdonú halastavat és malmot egy 1851-es tagosítási terv (Uraság lecsapolt tava), illetve egy 1902-es megyei átnézeti térkép (Kühtreiber-mühl) is feltünteti. A Bél Mátyás által említett romok talán az ezek közelébe lokalizálható grangiális épületek maradványai (4-5 kép).67
Mint látható, nemcsak a ritka okleveles adatok, hanem toponímiai, topográfiai, tájrégészeti információk is alátámasztják e birtokszervezeti szempontból jelentős gazdasági központok létezését.68 Legtöbb esetben sajnos csak hozzávetőleges lokalizációra van lehetőség, és a majorsági udvarokhoz tartozó földbirtok pontos kiterjedése nem állapítható meg.69
42 Maksay i.m. 90.
45 Farka — Sauer i.m. 160.
44 Hervay i.m. 65: „Forum etiam in villa Mainhartb et aliud iorum in Michsa cum tributis”
45 Sopronul. Okit. I. 332.: 1360-ban az Ukas és Malomháza közötti hídon szállítja az apátság az árukat Sárvárra, és Csepregre, ezért a híd fenntartása őt illeti. Locsmándon még birtoka is van (ld. alább).
46 Egyes nyugat-európai kolostorok grangiális birtokainak méreteire Id. Ribbe, Wolfgang: Die Wirtschaftstätigkeit der Zisterzienser. In: Die Zisterzienser. Ordensleben zwischen Ideal und Wirklichkeit. Ausstellungskatalog, Szerk.: Kaspar Elm. Köln, 1980. 203-216. 206-207. továbbá Ferenczi László: A Topographical Study of Cistercian Granges in Hungary: Approaches and Problems. Előadás a Monastic Landscapes – Physical and Spiritual, c. konferencián, Central European University, Budapest, 2009- március 5-7., megjelenés alatt.
47 CD VII/5 158-163: „grangiam, quae vocatur Ukacs (Ukas), grangiam, quam habetis in Menyhartli (Kedhely, et grangiant, quam habetis in Prescingen (Perezne) cum omnibus pertinendis eius et terris cultis, syluis, aquis, molendinis, pratis, pascuis”
48 Christoph Sonnlechner megállapításait Id. http://www.univie.ac.at/igl.geschichte/brunner/ws 2003/sonnlechner material.htm (legutóbb letöltve: 2010.06.06), kommentálja: Ferenczi László: Észrevételek a topuszkói (toplicai) ciszterci apátság birtokstruktúrájával kapcsolatban. In: A ciszterci rend Magyarországon és Közép-Európában. Szerk.: Guitmann Barnabás. Piliscsaba, 2009. (Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti konferenciák 5) 277-292. 54. jegyz.
49 DL 2315 (1326-00-00), kiadva: CD VIII/3.128-130: „fratri lacobo, Histrario ordinis eiusdem magistro curiae de possessione Files”, illetve DL 86815 (1225-00-00), kiadva: Sopronm. Okit. 1.9-17: „grangiam quam predicti fratres construxerunt”
50 Csánki III. 619; Ukas nevét 1311 után csupán egyszer említik.
51 Sopronm. Okit. 1.13.
52 Sopronm. Okit. 1. 332.
53 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I—II; Budapest, 1988. 11.86: Aíumc/i-(1360) Mona-(l4ll), Mono-( 1435) Molom- (1495)
54 Fránek i.m. 49; Kovács Ignácz: A borsmonostori apátság alapítása és birtokviszonyai az első három apát alatt. Katholikus Szemle 18 (1904), 854-868, 955-968. itt: 863-865.
55 Sopronm. Okit. 1.647.
56 Csánki III. 619- Dorf Munichhof, további említéseket ld. uott.
57 Sopronm. Okit. I. 15, „contulit etiam in Zumuld terram arabilem ad tria aratra et pratum, quod situm est iuxta grangiam quod predicti fratri construxerunt iuxta pomerium, et molendinum, quod positum est iuxta grangiam abbatis de Tata, et aliam locum molendini ibidem et silvam, que vocatur Rugus et vineam in Stanch ”
58 Csánki 111. 533. A tatai apátság Alsófalu és Felsőfalu helységeket bírta. 1448-ban „possessio abbatis de Thata prope Thata” szerepel, vagyis a tatai apát a tatai várral szomszédos birtokos. Alsó-, és Felsőfalu területe is a tatai, ti. részben a szomódi határok mentén húzódott
59 Ezt a lépést II. András, majd IV. Béla nevére hamisított oklevelek erősítik meg: CD 111/2. 355-356 (1233-00-00): II. András megerősítő oklevele; Dl 185 CD III/2. 361-363 (1233-00-00) Béla (ifjabb) király megerősítő oklevele. Id. Szentpétery 1916. 119. „ villas quasdam haeiedtitario iure me inhaerentes, quarum haec sunt nomina; videlicet Sumulch, Scanch et Dunasegh, cum insula contuleram possidendas… verum quia charitate refrigescente iniquitas abundant, praedicta donationis veritas immedium venit dubietatis, sic, ut magister Pous omissa veritate, assereret, villas superibus dictas emtionis titulo ex parte mea iure possideri… ut idem monasterium meum nolens fraudare eleemosyna premissa, imo jam et data; villas duas alias in commutationem illarum… ”
60 Györfly György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Budapest, 1987. 456. (A továbbiakban: Györffy III); kiadva: CD VII/1. 357.
61 F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest, 2000. 42.
62 Györfly III. 456. (1327); Csánki III. 514. (1349, 1364)
63 DL 15409 (1459-10-18): Zenthlwanhege, Zewles, Zomold és Gerebech birtokokat a halastóval és a malmokkal, mint a tatai vár tartozékaival Rozgonyi János, Rajnold, és Oszvald kapják.
64 Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 1943. 172: Fekete valószínűnek tartja, hogy a defterben szereplő Szomol Szomódra vonatkozik, annak ellenére, hogy Csánkinál talált egy Szomol, Szomolya névalakot is, ami a mai Zsemlye vagy Bakonysomlyó megfelelője. (Csánki III. 512). Fekete szerint a defterben szereplő Szomol ezzel a távolságok miatt aligha azonosítható.
6> Bél Mátyás: Az újkori Magyarország földrajzi történeti ismertetése. Komárom vármegye. (Bev. és ford. Vilimszky László) Tatabánya, 1989. 80-81
66 Fényes i.m. 1.157.
67 Országos Széchényi Könyvtár, Térképtár, TK 1209 (1851) TK 1861 (1902)
68 Peresznye esetében – mint említettük – a pápai oklevélen kívül nincs további dokumentum, ugyanakkor Kovács szerint az itteni grangia helye a peresznyei határban található „erdőhegyaljában” kereshető, ahol egy beszédes nevű kutat (Fratrovíc) ismer. ld. Kovács 1904. 962.
69 Nyugat-európai példák nyomán egy-egy grangia nem szükségszerűen képezett egyetlen birtoktömböt, azonban tekintve azokat a forrásokat, ahol ismert a birtok mérete (pl. Szomód), ami általában nem haladja meg a néhány ekealjnyi területet
Kolostorok Sopronban és Sopron környékén
Ferenczi László :A ciszterci birtokszervezés és tájátalakítás elemei a borsmonostori apátság példáján arcanum.hu