szomód helytörténete

A csaknem kétezer lelket számláló Szomód a rézkortól folyamatosan lakott település.A legjelentősebb ókori kultúra a rómaiaké volt, erről feliratos kövek tanúskodnak. Az akkor Zumuld alakban szereplő községet 1225-ben említik először oklevelek.

A név a Szomol személynévből alakult d-képzővel. A XIII. században a Csák nemzetséghez tartozó Ugrin birtoka, majd a tatai vár tartozékaként említik a krónikák.

A Rozgonyi család tulajdonolta későbbiekben a népes “Villa Zomold”-ot, amely a tatai plébánia filiáléja.

1543-ban Tata elfoglalásával egyidőben Szomód is elpusztult. Érdekes módon a XVII. Században Tisza-melléki református magyarok leltek otthonra e vidéken és az ezt követő időszakban leginkább Eszterházy József telepítő tevékenységének köszönhetően szült feszültségeket. A betelepített württembergi katolikusok ugyanis olyan előjogokat kaptak a birtokostól, amely méltán sértette a protestáns vallású lakosságot. Ezt a két hitközösség templomának felépítési időpontja is jelzi, hiszen a míg a katolikus németek is megérkezésük után harmincöt évvel, addig a reformátusok csupán 1889-től gyakorolhatták vallásukat saját templomukban.

A mezőgazdasági termelésből élő település a szántóföldjein búzát, a napsütéses dombok szőlőföldjein jó minőségű bort termeltek. A vallási ellentétek elsimulása után a falu társadalmi élete is új lendületet kapott. A civil szervezetek sorát az Önkéntes Tűzoltó Egyesület nyitotta, de felekezeti énekkarok és gazdakör is alakult.

A II. világháború a községben súlyos károkat okozott. A felszabadulást követő időszak a község számára a szomszédos Dunaszentmiklóssal történő összecsatolást hozta. Az 1974-től közös tanács igazgatása alatt álló Szomód csak a rendszerváltás után, 1990-ben vált ismét önállóvá.

Az 1960-as évekbeni felmérésekhez viszonyítva a lakosság iskolázottsága meghaladja a megyei mutatókat. A településen lakók közül minden negyedik érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik, de jelentősen nőtt a diplomások száma is. Ma a minkaképes korú lakosság mintegy négyötöde főként Tatára kénytelen ingázni.

Már körvonalazódik egy Szomódot Tatával összekötő kerékpárút gondolata is. A távolabbi jövőben pedig egy faluház kialakítása szerepel a tervekben.

A falu műemlékei leginkább a barokk kort és az Eszterházyak tevékenységét idézik, hiszen Fellner Jakab építész tervei nyomán épült a római katolikus templom 1775 és 1778 között, míg az itt található szobor a XVIII. század első feléből való. A közeli Betlehem-pusztára az erdészház miatt érdemes kilátogatni, de a református templom kertjében található, műemlékjellegű kőkeresztet is érdemes megnézni.

A falu egyik legféltettebb kincse az április-májusban virágzó védett apró nőszirom, amelyből egész rétnyit láthat az, aki csupán nézni és nem leszakítani szeretné a védett növényt.